A Kétkedők, azaz – Az önkéntes vakság állapota „Kétkedőkkel tele a világ” A kényelmes vakság: A kétkedő nem azért nem hisz, mert nincs bizonyítéka, hanem mert fél a következményektől. Ha elismerné, hogy van Isten, van Sátán, és van szellemi felelősség, akkor meg kellene változtatnia az életét. De kényelmesebb azt mondani: „Majd ha látom, elhiszem.” Pedig a sorrend fordított: higgy, hogy láss! A "biztonság" illúziója: A kétkedő a materiális világba kapaszkodik, a húsba, a pénzbe, a láthatóba. De mi történik, ha jön egy betegség? Akkor hirtelen mindenki hinni akar, akkor mindenki keresi az orvost, a gyógyítót, a csodatevőt. Bármit megadna azért, hogy folytathassa a létét az anyagi világban, de a hit nem egy mentőöv, amit csak akkor kapsz elő, ha süllyed a hajó. A hit a kapitány, akinek akkor is ott kell lennie a hídon, amikor süt a nap. A szellemi analfabétizmus: Aki kétkedik, az valójában nem látja az összefüggéseket. Olyan, mint aki néz egy bonyolult programkódot a mátrixban, de mivel nem érti a nyelvet, azt mondja, ez csak véletlen karakterek halmaza. A rendszer elhiteti a halandóval, hogy nincs ördög, mert így azt is elfedheti, hogy Isten sem létezik. Bármilyen spiriuális úton haladsz, az mind jó út a hamis próféták szerint, de ez hazugság, és megtévesztés. A kétkedő a hétköznapjaiban elutasítja a „kenetet”, elutasítja a valószínűtlen gyógyulásokat, mert a logikája nem engedi be az isteni csodát. De az isteni rendszer ettől még működik, a büntetés és a jutalom pedig beéri a kétkedőt is, akár hisz benne, akár nem. A világ tele van kétkedéssel. Sokan azt hiszik, hogy a hit gyengeség. Pedig a hit nem külső jegy, hanem belső állapot: kapcsolat az Istennel. A kétkedés nem bűn — csak távolság, gondolj a bibliai hitetlen Tamásra, aki még a szemének sem akarta elhinni, hogy Jézus a keresztrefeszítést követően ott állt előtte. A hit nem gyengeség — hanem erő. A gyógyítás nem csoda — hanem a hitből fakadó rend helyreállása. Aki kételkedik, az nem tud hinni, így oszlasd el a kétségeidet.